azt kéri, lépjünk tovább.

Szóval, visszakaptam a gépem, zajlik az élet, s én mégis úgy érzem, összecsapnak a fejem fölött a hullámok, és kicsúsznak a dolgok a kezeim közül. Ma mondjuk pont sikerült elintézni a szakgyak-ot, június 4-én kezdek, napi 8 órában. Heti 5 napot kell dolgoznom, ez nem jelenti azt, hogy mindig hétfő-péntek között dolgoznom. Mivel szállodáról van szó, rugalmasnak kell lenni, és a tumultus inkább hétvégén van..Jó lesz ez, azt hiszem.
Reggel voltam vérvételen, ami még csak fél siker, az ultrahang csak június 25-én lesz…csak ellenőrzés, szóval nem zavar a kései időpont.

Tegnap kaptam egy furcsa, de tulajdonképpen jogos kérdést. Nem tetszett a reakcióm… Nem kéne, hogy így gondolkodjak még mindig. Ő sem érdemli meg, legfőképp ő, aki kihúzott a gödörből egyik napról a másikra. Rohadtul hálásnak kellene lennem. Én meg csak vádaskodom, kételkedem, kérdőre vonok. Miközben én sem viselkedem úgy, ahogy elvárható lenne. És a legrosszabb, hogy nincs bűntudatom sem…Pontosabban pont azért van néha rossz érzésem, amiért nincs rossz érzésem…

Rájöttem ma, hogy mindent szeretek, ami epres. Magát az epret imádom. A gyümölcsös joghurt-ot vagy fagyit nem vagyok hajlandó megenni, kivéve, ha _epres. Ott az epres milka…az epres nyalóka…az epres túró rudi!! Ja és ma van a túró rudi szülinapja, mindenki nyammogjon el egyet!! Csak ne bodzásat könyörgöm xD

Holnap Nála leszek, aztán…ajj totál szita az agyam. Nem vagyok képes több dologra koncentrálni, pedig nőből vagyok, bakker. Egyelőre koncentráljunk a 30-ai vizsgára, aztán elseje, aztán Anya 60 éves lesz 9-én. Aztaaa. Vannak az emlékeimben  kósza időpontok, mint maffia koncert, meg egy gyakorlat a németekkel, de jobb, ha megnézem a naptáramat…

*____*

életjel.

Az a helyzet, hogy tudom, hogy írnom kellene valami értékelhető bejegyzést, de sok az akadályozó tényező. Például… a fejem minimum hatszáz  felé áll mostanság, és első lépésként össze kéne egyeztetnem a magánéletemet a …minden egyébbel, de még idáig sem sikerült eljutnom. Aztán ott van az a szomorú tény, hogy a gépem nem akarja, hogy netezzek, így meg is  adta magát, már péntek reggel óta… És csak hétfőn viszi el anyuci. Ez úgy függ össze a blogolásommal, ha valaki lemaradt volna, hogy Ang gépét használom ilyenkor, ami azt jelenti, hogy nem ülhetek itt állandóan, illetve a laptop billentyűzete ritka undorító egy teremtés, ezt a pár sort minimum fél órája írom, mert vagy le kell nyomni mindent hatszor, vagy alig érek hozzá és leírta már hatszor a betűt. Most írok egy mondatot, amiben nem javítok ki semmit, mintha egy _normális billentyűzeten írnék. A somszédd krben bégenek a bárnyok, ere klünk és fekkszünk mmindennn áldotnap. Hát most mondjátok meg…
Szóval a saját kis laptopommal jelentkezek majd ismét, remélhetőleg holnap este. Ha nem, akkor ideg összeroppanást kaptam, és ti tudni fogjátok az okát. PÁ.

confession.

Vannak aggályaim. Ha bárkinek is úgy tűnne, minden nagyon tökéletes. Cseszettül nem az.

: (

143.

-Ma egész más érzés volt Vele. Ma…ma csak szerettük egymást.
-Talán Angel hatása.
-Mellettük más a felfogásom mindenről.
-Szeretve lenni.
-Ma csak szerettünk.

: )

egyszer volt.

-Ezek csak történetek. Könyv, amit én is elolvastam.
-Történetek. Történetek? Mi az a történet? Amíg középiskolába járt, tanult a polgárháborúról?
-Igen, hogyne.
-Hogyan? Olvasott róla..tán egy könyvet? Hogyan lehetne akkor annyira valóságtalan, mint bármelyik másik könyv?
-A történelmi könyvek a történelmen alapulnak.
-És a mesekönyvek min alapszanak? Képzeleten? Honnan jöhetne? Valahonnan!
-Tudja, mi a probléma ezzel a világgal…? Mindenki varázslatos megoldást keres a problémáira, de mindenki megtagadja, hogy hinne benne!
-Ez az! Ez a való világ.
-_Egy való világ! Mennyire arrogáns, hogy azt gondolja, öné az egyetlen? Végtelen sok van. Ki kell tárnia az elméjét.  Egymást érik, egy hosszú földön, és az első épp annyira valóságos, mint az utolsó.

Azta….

téé.

1 hónap, juhú : )))<3